2011. június 29., szerda

Probléma = az élet ajándéka

„Olyan gond nincs, amelyik ne hozna kezében ajándékot neked. A gondokat azért kell keresned, mert szükséged van ajándékaira.” (Richard Bach)




Kép forrása: http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRiI1WNO83GXpH_xHoOcom8YHXeM3rJywGrtsq14apKZ5O05wxl

2011. június 28., kedd

Csinálj limonádét!




„Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét!” (Ismeretlen)





Kép forrása: http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRApskTM_ku14hVpIwDXI6lfu5B9R8HvGOjYyXAXHkcW1EqsoeMtA

2011. június 25., szombat

Változtass tettel vagy lépj ki a helyzetből!

„A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. (…) Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. (…) Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet és lépj ki a helyzetből vagy fogadd azt el! Minden más őrültség! (Eckhart Tolle)
Kép forrása: http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcR_SByo7FUiq3kXK3uD332vgPtWQhmaVoSQ2Gf1QkiZV81spIA7aQ

2011. június 24., péntek

Változtass a gondolataidon!

„Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla! Csak ne panaszkodj!” 
(Maya Angelou)

Kép forrása: http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRKFV5my92PZetzdvZK5_nbKoPnQbSvR444MnMYPxBNXfgJJRi4aQ

2011. június 23., csütörtök

Lásd meg a virágokat is!


„Ahelyett, hogy sopánkodnék a rózsák tövise miatt, örülök, hogy a tövist rózsák koronázzák, s hogy a csipkebokor virágba borul.” 
(Joubert)

Kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTpxzVKCtiMYbDkfW5stOki6k23vN_su7nQ-YmXG6HfCxWtIl32

2011. június 22., szerda

Sokan cserélnének veled!

„Ha nagyon szerencsétlennek érzed magad, gondolj azokra az emberekre, akik szívesen cserélnének veled!” 
(Robert Emil Lembke)

Kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ3H0tTQHLsZwOOQ2gIBFNEMK8mNq3wFq6is_kkhuHYvCPOW2-VYw

2011. június 21., kedd

Neki nincs se keze, se lába, mégis tud örülni annak, ami van!

„Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincsen lába.” 
(perzsa közmondás)

(A képen Nick Vuicic látható, aki kezek és lábak nélkül született, de életét annak szentelte, hogy felhívja az emberek figyelmét: így is lehet teljes, tartalmas és boldog életet élni!)


Képek forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRFucSXM2YDYwfRHsGMyUomm9Zyy_aQFS4TrS7mikzTeSOB9ErV
http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRNx1-3VFr-_k2oXO9zzQ8XAWroJbyKxm7XMyj9PoFZyIdtLHYnQg

2011. június 20., hétfő

Ne engedd, hogy megegye!

„A panaszkodás egy belső féreg, ami fel fog falni és megeszi benned a boldogságot.”
(Marie Clarence)

Kép forrása: http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQintWcqRkXsNhz57SC-LvXDgJhWNHcSpJduicXPun7F7UypnPn

2011. június 19., vasárnap

Ne panaszkodj!

„A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.” 
(Laurell Kaye Hamilton)
Kép forrása: http://metropolita.hu/wp-content/uploads/panasz1.png

2011. június 17., péntek

Ahogy a dolgokat látod

„Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek.” (Paolo Coelho)
Kép forrása: http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ56psOBPq04_G5FqNFhZ3Z5xi1J-Ctkoz-COkeR5DwDgLEEj4v

2011. június 16., csütörtök

Be kell látnunk, hogy...

„Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadnunk őket. Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell ismernünk őket. És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engednünk őket.” (Gyilkos elmék c. film)

Kép forrása: http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ046orHYOQQzWVKOqnsVJKTG3JgVnZaH2LK2RmpYsh16NaJARrBQ

2011. június 15., szerda

A jelenben maradás művészete

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem nagy nehézséget okoz a jelenben maradni.

Fiatalabb koromban gyakran volt bűntudatom, lelkifurdalásom, minden hibám, botlásom miatt rágódtam, újra és újra visszapörgettem magamban a kínos élményeket, természetesen az önbizalmam rovására. Ma már  belátom, hogy nincs az a megbánás, ami egy múltbéli eseményt megváltoztathatna vagy eltörölhetne, tehát teljesen felesleges energiapocsékolás. Persze ehhez számos tapasztalat és olvasmány segített hozzá. A leghasznosabbakat megosztanám Veletek is. Az első szemelvény Paul Hauck Föl a fejjel! c könyvéből származik, nem pontos idézet, csak a lényeget foglaltam össze: 

Senki sem tökéletes. Időnként mindannyian kibírhatatlanok vagyunk. Ha azonban emiatt nem minősíted magad rossznak, bűnösnek, tehetségtelennek, alkalmatlan, szerencsétlen, stb. alaknak, akkor nem is fogod bűnösnek vagy gonosznak érezni magad, egyszerűen csak elismered, hogy rosszat csináltál. Így a magatartásodat is könnyebben meg tudod változtatni, hiszen nem köti le rengeteg energiádat a bűntudat oly fájdalmas érzése. Soha semmiért ne érezzünk bűntudatot! Erkölcsi kötelességed megbocsátani magadnak minden hibát, tévedést, rossz cselekedetet, amit elkövettél vagy el fogsz követni.
Három oka van annak, amiért jogunk van elfogadni magunkat minden hibánkkal egyetemben:
1.      Senki sem tökéletes
2.      Senki sem mindentudó
3.      Mindig adódhatnak zavaró tényezők.


A másik hasznos dolog, amit ezzel kapcsolatban olvastam, egy kognitív gyakorlat, íme: 

Gyakorolj bűnbánatot! Szánj rá 15-20 percet. Unni fogod. Vedd sorra mindazt, amit a bűntudatod miatt elmulasztasz, határozd el, hogy változtatni fogsz ezen! Határozd el, hogy inkább a céljaidat valósítod meg, mintsem a bűntudattal bajlódnál. Nyugodj bele eddigi hibáidba és balsikereidbe! Fogadd meg, hogy tanulni fogsz belőlük! Mint minden embernek, neked is szabad tévedned! Tedd a bűntudatébresztőket oda, ahová valók. A világ tele van neurotikus emberekkel, akik rossz érzéseiket rendszeresen másokra igyekeznek áthárítani. Az emberiségnek akkora szüksége van a lelkizés eme zsonglőreire, mint a hátán egy púpra. Neked az a dolgod, hogy ezekről az emberekről ne is végy tudomást, vagy ha teheted, teljesen zárd ki őket az életedből.


Azonban nemcsak bűntudattal kínoztam/kínzom magam, a jövő kilátásai is állandóan ott motoszkálnak az agyamban, főleg azóta, amióta anyuka vagyok, ez az élethelyzet hajlamos kitermelni, de amúgy is ilyen szorongós alkat voltam gyerekkoromtól kezdve. Ezért is tartom fontosnak, hogy megszabaduljak ettől a "méregtől" is.  Lehet az ember körültekintő anélkül is, hogy túlzottan aggódna és mindig a lehető legrosszabb kilátásokat vizionálná. 
Íme, Paul Hauck receptje, megint csak összefoglalva a lényeget: 

Az aggódás a bűntudat tükörképe. Az aggodalmaskodók a jövőt fürkészik, vajon a holnap miféle rettenetes dolgokat tartogat a számukra. A bűntudat a múltat, az aggódás a jövőt veszi célba. Mindkettő gondoskodik arról, hogy a jelenben semmi jelentőset ne valósíts meg.
Aggódásunk nem más, mint a képzelet szüleménye. Sohasem a jelenre vonatkozik, és a jövőben is csak nagyon elenyésző számuk valósul meg. Akármi fog történni holnap, aggodalmaskodásunkkal nem előzhetjük meg.
És hogy milyen gyakorlatot találtam arra, hogy meggyőzzük magunkat ennek az állításnak az igazáról? Íme:

Menj vissza az időben 1, 5, 10, vagy akár 20 évet is. Írd össze, mely dolgok miatt aggódtál akkoriban. Hány dolog következett be azokból, amelyektől tartottál? Hányat sikerült megelőznöd aggodalmaskodással? Készíts listát a veled történt legkellemetlenebb dolgokról. Majd gondolkozz el azon, hány ért ezek közül teljes meglepetésként? Az élet valódi, nagy tragédiáinak nagy része teljes meglepetésként ér bennünket.   
Amikor rajtakapod magad, hogy aggódsz valami miatt, tedd fel magadnak a kérdést: „Legrosszabb esetben mi fog bekövetkezni?” S ha megválaszoltad a kérdést, az ok az aggodalomra rendszerint szertefoszlik.

Szerintem ezek meggyőző érvek, és sokat nyerhetünk azzal, ha "átprogramozzuk" magunkat, ha azonnal figyelmeztetjük énünket, amint a gondolataink a múlt vagy a jövő homályába kalandoznak. Ez egyébként a kognitív viselkedésterápia egyik hatékony módszere, hogy "nyakon csípjük" a rossz gondolati beidegződéseinket, és kicseréljük egy, a realitáshoz közelebb álló gondolatra. Még naplót is lehet vezetni pár héten át: fel kell írni az időpontot, amikor a negatív gondolat megfordult a fejedben, leírni a gondolatot, a következő oszlopba pedig egy, a valósághoz közelebb álló megállapítást kell megfogalmazni. Aztán este végigolvasni. Meglepő következtetésekre lehet jutni egy ilyen naplóból. Pl. hogy mennyit "nyafog" az ember magában, és hogy ez igazából elég visszatetsző, még jó, hogy nem hallja más is a gondolatainkat! Meg hogy milyen durván képes az ember önmagával beszélni (a felettes énem legalábbis gyakran nagyon durván képes letorkolni a gyermeki énemet, a mesebeli gonosz mostohák elbújhatnak mellette(m)).
Ezt a módszert nemcsak ajánlom, hanem mostantól kezdve pár hétig csinálni is fogom, mert érzem, hogy nagyon nagy szükségem van a gondolataim megzabolázására. 

Viseld el, ha van miért!

„Ha életünknek megvan a „miért”-je, akkor majdnem minden „hogyan”-ját el tudjuk viselni.” 
(Friedrich Nietzsche)
Kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcR1JTag09Ky1cHfB7scnML7zblfoXmlw_WwFsWtoS1E9dPZGghKsw

2011. június 14., kedd

Az üveggyöngyök világa

Már régóta játszottam a gondolattal, hogy valamilyen hobbit keresek magamnak, hogy átélhessem én is a flow állapotát, a belefeledkezés élményét, amely Csíkszentmihályi Mihály szerint az örömteli élet egyik alapköve, másrészt, hogy a cigiről való leszokást támogassam azzal, hogy lefoglalom a kezeimet, és eszembe jutott a gyöngyfűzés. Szeretem az ékszereket, gondoltam,  miért ne próbálnám ki. Azért is jó elfoglaltság, mert bármikor félbe tudom hagyni, ha felébred a gyerek, és nem igényel különösebb szakértelmet...

Elkezdtem gyöngyös webáruházak kínálatát nézegetni, és akkor megakadt a szemem olyan furcsa elnevezésű gyöngyökön, hogy: pandora, meg lámpagyöngy, meg millefiori üveggyöngy, perui kerámiagyöngy, és amikor rákattintottam a képekre... színek, formák, és az általuk kiváltott hangulatok kavalkádja fogadott! Na meg a lehetőségeké! Nagyon szeretek ajándékot adni, és az ajándékok közül én is a leginkább a saját kezűleg készített dolgokat értékelem, hiszen amíg valakinek az ember elkészít valamit, először is kiötli, minek örülne a másik, aztán amíg készül a "remekmű", végig arra gondol, hogy vajon az, akit meg akar ajándékozni, hogyan fogadja, tetszeni fog-e az ajándék, fogja-e gyakran viselni...

És lőn: már egyik barátnőm és a húgom áldozatául is estek az új kedvtelésemnek, a többiek pedig reszkessenek! Azoknak pedig, akik ismeretlenül olvasnak, megígérem, hogy bemutatok néhány ékszerkészítési módot vagy stílust...



Képek forrásai: http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRcvWepnHgEDW8Ap5t7redxEJZTdAgffEVZnl0GQNmqFvfq5ERB
http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcR6eJfpWzINa7EFNzfbhYcIToNXdXhFAxFiWPlWQbDr87GtweVS
http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRFjeDz_ZxiRgDhRaiIyyysGXVZ5y3m2OsKvyvOxbQ3betEWDVw
http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSVnWnc6mJ7BvnTxICXQni58siar0UkApki_djXulusBLcTJFAN

Vádló restanciák

Kedves "Követőim a blogomban"!

Bocsássatok meg, hogy olyan rég nem írtam semmi érdemlegeset, csak hébe-hóba közzétettem egy-két szívemnek kedves bölcsességet, de - ahogy azt egyik első bejegyzésemben írtam, sok olyan tényező van az életemben, ami - joggal - elsőbbséget élvez, konkrétan a két kisgyermekem, na meg a mélyponton stagnáló házasságom, amire most talán túlságosan is ráfókuszáltam, ugyanakkor még nem tudom, hogy mi lesz a megfelelő "gyógymód". Most egyelőre még azon igyekszem (illetve egyelőre csak arra futja az energiáimból), hogy próbálom a további állapotromlást megelőzni, és állandóan megoldásokon töröm a fejem, bár sok a csüggesztő visszajelzés...:(



De nem akarok senkit sem lelombozni, különben is, nem az a célja a blogomnak, hogy a sirámaimat kiáltsam ki a négy világtáj felé, hanem az, hogy fejlődjek! Ebben pedig sem a panaszkodás, sem az önmarcangolás nem segít!

Azért be tudok számolni néhány örvendetes fejleményről, például:
  1. lassan két hónapja nem dohányzom (jó, igazság szerint volt két visszaesés egyik ráadásul az előző hétvégén, amikor a sógornőm társaságában elszívtam még 3-4 szálat, de mindenesetre másnap nem folytattam, ill. nem vásároltam magamnak dohányárut, és ez reményteli dolog!) Ezek szerint már nem vagyok lelkileg annyira ráutalva a cigire. Persze a következő üdvözítő lépés az lenne, ha dohányzó társaságban sem esnék kísértésbe. Most majd lesz alkalmam a nyáron ezt is gyakorolni.
  2. Jelentkeztem a fogyókúra programra, amit a korábbi bejegyzésemben említettem, sajnos nem tudtam szorosan követni, de úgy néz ki, hogy két kilót leadtam, és az is elégedettséggel tölt el, hogy mindezt úgy, hogy nem éheztem, sőt, nem különösebben figyeltem oda arra, hogy mit eszem. 
  3. Már kinyomtattam a jelentkezési lapot a fejlesztőpedagógus szakra, már csak be kell nyújtanom a diplomáim fénymásolatával egyetemben, úgyhogy hamarosan a korábban megfogalmazott hét hosszú távú célom közül ebbe az irányba is lépek valamit.
  4. A vezetést illetően is történtek előrelépések: az egyik barátnőm kocsijával már tettem egy-két kört egy kevéssé forgalmas parkolóban, a parkolást is gyakorolgattuk, és az apukám is felajánlotta, hogy ő is gyakorol velem, anyukám meg addig a kisebbik fiamra ügyel...
  5. Bár nem azt a három könyvet olvastam a gyerekneveléssel kapcsolatban, amit megjelöltem a hosszú távú céljaimnál, azért olvasok ilyen témájú könyvet, most épp Jesper Juul dán író művét, a címe: A működő család - a nevelés új útjai. Nagyon tetszenek az elvei, ajánlom mindenkinek (Park Könyvkiadó, Hétköznapi pszichológia sorozatában jelent meg - majd később - ha i9dőm engedi - még visszatérek ezekre az elvekre.
  6. A házassági "szervíz" kapcsán egyelőre még csak egy félig véghezvitt nagytakarításon vagyok túl, meg persze néhány főzésen. Hogy az előbbi mennyiben javítja a párkapcsolatomat? A férjem megrögzött pedantériájának, illetve azon vágyának  kívánok így megfelelni, hogy ha hazajön, rend és tisztaság fogadja. (Persze kissé elrugaszkodott elvárás ez annak ismeretében, hogy két öt éven aluli kis "ördögszekér" aknamunkája ellen folytatok reménytelen küzdelmet (valahol olvastam is két nagyon plasztikus idézetet ezzel kapcsolatban: "Ha egy makulátlan és kifogástalanul rendezett házban élnék, szeretet pedig nem lenne bennem, akkor nem édesanya lennék, hanem házvezetőnő." (Yvonne Schwengeler); és: "Amíg cseperedő gyerekek vannak otthon, addig olyan a takarítás, mint havat lapátolni hóesésben." (Phillis Diller) - na, ezekkel szoktam magam vigasztalni, és az, hogy az egyik szerző német, a másik meg angol vagy amerikai, mutatja, hogy a probléma globális.)
  7. Na és a főzés... őszinte leszek: még nem főzök rendszeresen, hacsak a tejbegrízt, rántottát, bundás kenyeret, főtt virslit, túrógombócot stb. le nem számítjuk: Amúgy hetente egyszer-kétszer elkövetek valamit,  ill. a férjem által előkészített dolgokat fejeztem be.És hogy mit eszünk ezen túl? Z. szokott főzni, meg anyukámtól is kapunk hetente két-három alkalommal. Tudom, e téren is teljesíthetnék többet, de egyelőre elég lestrapáltnak érzem magam a házimunka és a gyereknevelés miatt, és tudom, hogy csak szervezettebbnek kellene lennem és ez is menne, de egyelőre még hiányzik az energia hozzá.
De emellett van néhány olyan fejlemény is, amit nem soroltam fel célként, de mégis fel tudom mutatni pozitívumként:
  • Jobban tartom a kapcsolatot a barátaimmal, és mindez persze pozitívan hat a hangulatomra is, pl. a szomszéd lánnyal egész jól összebarátkoztam, és ez azért is olyan csodás élmény számomra, mert nem hittem, hogy 35 éves fejjel is lehet még barátokat szerezni. Ugyanakkor hálás vagyok Istennek vagy a sorsnak azokért a barátnőimért is, akikkel 15-20 éve olyan a kapcsolatom, hogy előfordul, hogy csak gondolok az illetőre, és ő felhív! Itt rátok gondolok JUDU, KOBAJASI és GYÖNGYI, csupa nagybetűvel, mert olyan sokat jelent nekem a barátságotok!


  • Van HOBBIM!!! Szörfözgettem a neten és teljesen rabul ejtettek a pandora ékszerek, a lámpagyöngyök, a millefiori üveggyöngyök, meg az ásványgyöngyök, elkezdtem ékszereket készíteni! Majd ezekről írok bővebben, mert nyitni akarok egy ezzel foglalkozó címkét is a blogomban...

 Egyelőre ennyire futotta, és remélem, végre több időm lesz eleget tenni a vállalásaimnak, mert az önbizalom egyik alapja Szepes Mária szerint éppen az, hogy:
 
"Minden félbehagyott munka, be nem fejezett mű, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás elől való menekülés feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett művek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erőit.(...)
Minden helytállás meghatványozza belső energiáinkat, s újabb, még nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz bennünket képessé.(...)
Legfontosabb sérült, kivérzett önbizalmunk gyógyításánál az, hogy soha semmiféle apró munkát, apró feladatot félbe ne hagyjunk.
Nem arról van szó, hogy egyfolytában erőszakoljuk a dolgok befejezését, hanem arról, hogy amibe belekezdtünk, azt rendületlenül, minden akadályon át vigyük véghez. Intézzük el a hátunk mögött tornyosuló kínos, vádló restanciákat.
Szisztematikusan vegyük sorra minden problémánkat, amelyet elodáztunk,  legyen az fizikai vagy szellemi természetű elintéznivaló. Legyen az emberi viszonylatunk elrendezése valakivel vagy lelkiismeretünkkel való elszámolás. Vegyük fel a fonalat. Fogjunk hozzá összegabalyodott ügyeink kibogozásához. Az akcióba lendült tevékenység is erőtöbblethez, nyugalomhoz, egyensúlyhoz juttat minket. Ne hőköljünk vissza akkor sem, ha a feladatot félelmetes arányúnak látjuk. Lao ce mondja: „A tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezdődnek.” (Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája)

Kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcROp2vKJ4Ve3mELLS-PKwI-RzhZHCh4iytTbKNN3MoioxgWid-2

    Minden pillanat a legjobb!


    „Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás.” 
    (Eckhart Tolle)
    Kép forrása: http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRMPFMbLz_vL4vGsccJfRoaCj_tZEGUfkjB2gLTol6lfHtrX31SRA

    2011. június 7., kedd

    90%-ban az érzések

    „Az életed 10%-át teszik ki a dolgok, amik veled történnek, és 90%-át az érzések, ahogy felfogod a dolgokat.” 
    (Liz Babbs)
    Kép forrása: http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSruozTXescfpm9GWYjEdt_91FC42pZ-pxEn96r-pv6F9dOir_A

    2011. június 6., hétfő

    Érd el a belső békét!

    „Ne kívánd, hogy az események úgy történjenek, ahogy neked tetszik. Elégedj meg azzal, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy éppen történnek, és akkor eléred a belső békét.” (Epiktétosz)
    Kép forrása: http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ7ahcsSlzNskPmMC8LDlR3Q2sIigBDJC1XX6OHpKTyyCnsZIJZ

    2011. június 5., vasárnap

    Ha érteni akarod, mi folyik körülötted

    „Ha megbékélsz a helyzettel, akkor könnyebben megértheted, mi folyik körülötted.” 
    (Pandora’s Heart c. film)

    Kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRsDBg_yM_l_o-XwG7Vm70kzl5-qvcN9-FEizoyPe4PfvODuSLj

    2011. június 3., péntek

    Légy türelmes, bátor és bölcs!

    „Istenem, adj nekem türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni, bátorságot, hogy megváltoztassam, amit meg tudok, és bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni.” 
    (Reinhold Niebuhr)
    Kép forrása: http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ_CCtQIYvHm0wEZRXf5iJrZXlS6pjtHNp_BRJ5dwr9GdZNSarq