A jelenben maradás művészete

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem nagy nehézséget okoz a jelenben maradni.

Fiatalabb koromban gyakran volt bűntudatom, lelkifurdalásom, minden hibám, botlásom miatt rágódtam, újra és újra visszapörgettem magamban a kínos élményeket, természetesen az önbizalmam rovására. Ma már  belátom, hogy nincs az a megbánás, ami egy múltbéli eseményt megváltoztathatna vagy eltörölhetne, tehát teljesen felesleges energiapocsékolás. Persze ehhez számos tapasztalat és olvasmány segített hozzá. A leghasznosabbakat megosztanám Veletek is. Az első szemelvény Paul Hauck Föl a fejjel! c könyvéből származik, nem pontos idézet, csak a lényeget foglaltam össze: 

Senki sem tökéletes. Időnként mindannyian kibírhatatlanok vagyunk. Ha azonban emiatt nem minősíted magad rossznak, bűnösnek, tehetségtelennek, alkalmatlan, szerencsétlen, stb. alaknak, akkor nem is fogod bűnösnek vagy gonosznak érezni magad, egyszerűen csak elismered, hogy rosszat csináltál. Így a magatartásodat is könnyebben meg tudod változtatni, hiszen nem köti le rengeteg energiádat a bűntudat oly fájdalmas érzése. Soha semmiért ne érezzünk bűntudatot! Erkölcsi kötelességed megbocsátani magadnak minden hibát, tévedést, rossz cselekedetet, amit elkövettél vagy el fogsz követni.

Három oka van annak, amiért jogunk van elfogadni magunkat minden hibánkkal egyetemben:

1.      Senki sem tökéletes

2.      Senki sem mindentudó

3.      Mindig adódhatnak zavaró tényezők.


A másik hasznos dolog, amit ezzel kapcsolatban olvastam, egy kognitív gyakorlat, íme: 

Gyakorolj bűnbánatot! Szánj rá 15-20 percet. Unni fogod. Vedd sorra mindazt, amit a bűntudatod miatt elmulasztasz, határozd el, hogy változtatni fogsz ezen! Határozd el, hogy inkább a céljaidat valósítod meg, mintsem a bűntudattal bajlódnál. Nyugodj bele eddigi hibáidba és balsikereidbe! Fogadd meg, hogy tanulni fogsz belőlük! Mint minden embernek, neked is szabad tévedned! Tedd a bűntudatébresztőket oda, ahová valók. A világ tele van neurotikus emberekkel, akik rossz érzéseiket rendszeresen másokra igyekeznek áthárítani. Az emberiségnek akkora szüksége van a lelkizés eme zsonglőreire, mint a hátán egy púpra. Neked az a dolgod, hogy ezekről az emberekről ne is végy tudomást, vagy ha teheted, teljesen zárd ki őket az életedből.

Azonban nemcsak bűntudattal kínoztam/kínzom magam, a jövő kilátásai is állandóan ott motoszkálnak az agyamban, főleg azóta, amióta anyuka vagyok, ez az élethelyzet hajlamos kitermelni, de amúgy is ilyen szorongós alkat voltam gyerekkoromtól kezdve. Ezért is tartom fontosnak, hogy megszabaduljak ettől a "méregtől" is.  Lehet az ember körültekintő anélkül is, hogy túlzottan aggódna és mindig a lehető legrosszabb kilátásokat vizionálná. 

Íme, Paul Hauck receptje, megint csak összefoglalva a lényeget: 

Az aggódás a bűntudat tükörképe. Az aggodalmaskodók a jövőt fürkészik, vajon a holnap miféle rettenetes dolgokat tartogat a számukra. A bűntudat a múltat, az aggódás a jövőt veszi célba. Mindkettő gondoskodik arról, hogy a jelenben semmi jelentőset ne valósíts meg.

Aggódásunk nem más, mint a képzelet szüleménye. Sohasem a jelenre vonatkozik, és a jövőben is csak nagyon elenyésző számuk valósul meg. Akármi fog történni holnap, aggodalmaskodásunkkal nem előzhetjük meg.
És hogy milyen gyakorlatot találtam arra, hogy meggyőzzük magunkat ennek az állításnak az igazáról? Íme:

Menj vissza az időben 1, 5, 10, vagy akár 20 évet is. Írd össze, mely dolgok miatt aggódtál akkoriban. Hány dolog következett be azokból, amelyektől tartottál? Hányat sikerült megelőznöd aggodalmaskodással? Készíts listát a veled történt legkellemetlenebb dolgokról. Majd gondolkozz el azon, hány ért ezek közül teljes meglepetésként? Az élet valódi, nagy tragédiáinak nagy része teljes meglepetésként ér bennünket.   

Amikor rajtakapod magad, hogy aggódsz valami miatt, tedd fel magadnak a kérdést: „Legrosszabb esetben mi fog bekövetkezni?” S ha megválaszoltad a kérdést, az ok az aggodalomra rendszerint szertefoszlik.

Szerintem ezek meggyőző érvek, és sokat nyerhetünk azzal, ha "átprogramozzuk" magunkat, ha azonnal figyelmeztetjük énünket, amint a gondolataink a múlt vagy a jövő homályába kalandoznak. Ez egyébként a kognitív viselkedésterápia egyik hatékony módszere, hogy "nyakon csípjük" a rossz gondolati beidegződéseinket, és kicseréljük egy, a realitáshoz közelebb álló gondolatra. Még naplót is lehet vezetni pár héten át: fel kell írni az időpontot, amikor a negatív gondolat megfordult a fejedben, leírni a gondolatot, a következő oszlopba pedig egy, a valósághoz közelebb álló megállapítást kell megfogalmazni. Aztán este végigolvasni. Meglepő következtetésekre lehet jutni egy ilyen naplóból. Pl. hogy mennyit "nyafog" az ember magában, és hogy ez igazából elég visszatetsző, még jó, hogy nem hallja más is a gondolatainkat! Meg hogy milyen durván képes az ember önmagával beszélni (a felettes énem legalábbis gyakran nagyon durván képes letorkolni a gyermeki énemet, a mesebeli gonosz mostohák elbújhatnak mellette(m)).

Ezt a módszert nemcsak ajánlom, hanem mostantól kezdve pár hétig csinálni is fogom, mert érzem, hogy nagyon nagy szükségem van a gondolataim megzabolázására. 

Vádló restanciák

Kedves "Követőim a blogomban"!

Bocsássatok meg, hogy olyan rég nem írtam semmi érdemlegeset, csak hébe-hóba közzétettem egy-két szívemnek kedves bölcsességet, de - ahogy azt egyik első bejegyzésemben írtam, sok olyan tényező van az életemben, ami - joggal - elsőbbséget élvez, konkrétan a két kisgyermekem, na meg a mélyponton stagnáló házasságom, amire most talán túlságosan is ráfókuszáltam, ugyanakkor még nem tudom, hogy mi lesz a megfelelő "gyógymód". Most egyelőre még azon igyekszem (illetve egyelőre csak arra futja az energiáimból), hogy próbálom a további állapotromlást megelőzni, és állandóan megoldásokon töröm a fejem, bár sok a csüggesztő visszajelzés...:(

De nem akarok senkit sem lelombozni, különben is, nem az a célja a blogomnak, hogy a sirámaimat kiáltsam ki a négy világtáj felé, hanem az, hogy fejlődjek! Ebben pedig sem a panaszkodás, sem az önmarcangolás nem segít!

Azért be tudok számolni néhány örvendetes fejleményről, például:

1. lassan két hónapja nem dohányzom (jó, igazság szerint volt két visszaesés egyik ráadásul az előző hétvégén, amikor a sógornőm társaságában elszívtam még 3-4 szálat, de mindenesetre másnap nem folytattam, ill. nem vásároltam magamnak dohányárut, és ez reményteli dolog!) Ezek szerint már nem vagyok lelkileg annyira ráutalva a cigire. Persze a következő üdvözítő lépés az lenne, ha dohányzó társaságban sem esnék kísértésbe. Most majd lesz alkalmam a nyáron ezt is gyakorolni.
2. Jelentkeztem a fogyókúra programra, amit a korábbi bejegyzésemben említettem, sajnos nem tudtam szorosan követni, de úgy néz ki, hogy két kilót leadtam, és az is elégedettséggel tölt el, hogy mindezt úgy, hogy nem éheztem, sőt, nem különösebben figyeltem oda arra, hogy mit eszem. 
3. Már kinyomtattam a jelentkezési lapot a fejlesztőpedagógus szakra, már csak be kell nyújtanom a diplomáim fénymásolatával egyetemben, úgyhogy hamarosan a korábban megfogalmazott hét hosszú távú célom közül ebbe az irányba is lépek valamit.
4. A vezetést illetően is történtek előrelépések: az egyik barátnőm kocsijával már tettem egy-két kört egy kevéssé forgalmas parkolóban, a parkolást is gyakorolgattuk, és az apukám is felajánlotta, hogy ő is gyakorol velem, anyukám meg addig a kisebbik fiamra ügyel...
5. Bár nem azt a három könyvet olvastam a gyerekneveléssel kapcsolatban, amit megjelöltem a hosszú távú céljaimnál, azért olvasok ilyen témájú könyvet, most épp Jesper Juul dán író művét, a címe: A működő család - a nevelés új útjai. Nagyon tetszenek az elvei, ajánlom mindenkinek (Park Könyvkiadó, Hétköznapi pszichológia sorozatában jelent meg - majd később - ha i9dőm engedi - még visszatérek ezekre az elvekre.
6. A házassági "szervíz" kapcsán egyelőre még csak egy félig véghezvitt nagytakarításon vagyok túl, meg persze néhány főzésen. Hogy az előbbi mennyiben javítja a párkapcsolatomat? A férjem megrögzött pedantériájának, illetve azon vágyának  kívánok így megfelelni, hogy ha hazajön, rend és tisztaság fogadja. (Persze kissé elrugaszkodott elvárás ez annak ismeretében, hogy két öt éven aluli kis "ördögszekér" aknamunkája ellen folytatok reménytelen küzdelmet (valahol olvastam is két nagyon plasztikus idézetet ezzel kapcsolatban: "Ha egy makulátlan és kifogástalanul rendezett házban élnék, szeretet pedig nem lenne bennem, akkor nem édesanya lennék, hanem házvezetőnő." (Yvonne Schwengeler); és: "Amíg cseperedő gyerekek vannak otthon, addig olyan a takarítás, mint havat lapátolni hóesésben." (Phillis Diller) - na, ezekkel szoktam magam vigasztalni, és az, hogy az egyik szerző német, a másik meg angol vagy amerikai, mutatja, hogy a probléma globális.)
7. Na és a főzés... őszinte leszek: még nem főzök rendszeresen, hacsak a tejbegrízt, rántottát, bundás kenyeret, főtt virslit, túrógombócot stb. le nem számítjuk: Amúgy hetente egyszer-kétszer elkövetek valamit,  ill. a férjem által előkészített dolgokat fejeztem be.És hogy mit eszünk ezen túl? Z. szokott főzni, meg anyukámtól is kapunk hetente két-három alkalommal. Tudom, e téren is teljesíthetnék többet, de egyelőre elég lestrapáltnak érzem magam a házimunka és a gyereknevelés miatt, és tudom, hogy csak szervezettebbnek kellene lennem és ez is menne, de egyelőre még hiányzik az energia hozzá.

De emellett van néhány olyan fejlemény is, amit nem soroltam fel célként, de mégis fel tudom mutatni pozitívumként:

• Jobban tartom a kapcsolatot a barátaimmal, és mindez persze pozitívan hat a hangulatomra is, pl. a szomszéd lánnyal egész jól összebarátkoztam, és ez azért is olyan csodás élmény számomra, mert nem hittem, hogy 35 éves fejjel is lehet még barátokat szerezni. Ugyanakkor hálás vagyok Istennek vagy a sorsnak azokért a barátnőimért is, akikkel 15-20 éve olyan a kapcsolatom, hogy előfordul, hogy csak gondolok az illetőre, és ő felhív! Itt rátok gondolok JUDU, KOBAJASI és GYÖNGYI, csupa nagybetűvel, mert olyan sokat jelent nekem a barátságotok!

• Van HOBBIM!!! Szörfözgettem a neten és teljesen rabul ejtettek a pandora ékszerek, a lámpagyöngyök, a millefiori üveggyöngyök, meg az ásványgyöngyök, elkezdtem ékszereket készíteni! Majd ezekről írok bővebben, mert nyitni akarok egy ezzel foglalkozó címkét is a blogomban...

 Egyelőre ennyire futotta, és remélem, végre több időm lesz eleget tenni a vállalásaimnak, mert az önbizalom egyik alapja Szepes Mária szerint éppen az, hogy:
 

"Minden félbehagyott munka, be nem fejezett mű, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás elől való menekülés feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett művek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erőit.(...)

Minden helytállás meghatványozza belső energiáinkat, s újabb, még nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz bennünket képessé.(...)

Legfontosabb sérült, kivérzett önbizalmunk gyógyításánál az, hogy soha semmiféle apró munkát, apró feladatot félbe ne hagyjunk.

Nem arról van szó, hogy egyfolytában erőszakoljuk a dolgok befejezését, hanem arról, hogy amibe belekezdtünk, azt rendületlenül, minden akadályon át vigyük véghez. Intézzük el a hátunk mögött tornyosuló kínos, vádló restanciákat.

Szisztematikusan vegyük sorra minden problémánkat, amelyet elodáztunk,  legyen az fizikai vagy szellemi természetű elintéznivaló. Legyen az emberi viszonylatunk elrendezése valakivel vagy lelkiismeretünkkel való elszámolás. Vegyük fel a fonalat. Fogjunk hozzá összegabalyodott ügyeink kibogozásához. Az akcióba lendült tevékenység is erőtöbblethez, nyugalomhoz, egyensúlyhoz juttat minket. Ne hőköljünk vissza akkor sem, ha a feladatot félelmetes arányúnak látjuk. Lao ce mondja: „A tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezdődnek.” (Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája)

Kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcROp2vKJ4Ve3mELLS-PKwI-RzhZHCh4iytTbKNN3MoioxgWid-2

• 
  

Szervezd meg a napjaidat!

Sokan vagyunk, akiket annyira elborítanak a mindennapi rutinfeladatok, meg a váratlanul közbejövő események, hogy alig-alig érezzük azt a felemelő érzést, hogy magunk irányítjuk az életünk eseményeit. Inkább csak sodródunk és este tele vagyunk kudarcélménnyel, mert úgy érezzük, nem tettünk semmi fontos dolgot. 

kép forrása: http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTRMsCjRoMatlIWx3bzZt71agYYO5rZ9tBUb4k5OIvV60xSFUHjKw 

Pedig a gyerekekről és a háztartásról való gondoskodás igenis az élet legfontosabb dolgai közé tartozik, és Csíkszentmihályi Mihály szerint "Szociológusok rámutattak arra, hogy a fenntartó tevékenységek ugyan nem számítanak társadalmilag hasznos tevékenységnek, ha azonban szolgáltatásként meg kellene fizetni őket, a számla teljes összege megközelítené a nemzeti össztermék értékét. A gyermekekről való anyagi gondoskodás, betegápolás, főzés, takarítás és a többi hasonló tevékenység piaci áron való biztosítása megkétszerezné az összes nemzeti bérköltséget, és talán az erőforrások emberségesebb felhasználására ösztönözne."

De ha megszervezzük a napjainkat, egyrészt, este láthatjuk, milyen sok mindent vittünk véghez, másrészt időt szakíthatunk olyan feladatokra is, amelyek a céljaink eléréséhez  segítenek hozzá.

A továbbiakban ismét Hyrum Smith könyve lesz a vezérfonalam, és igyekszem tényleg csak a lényeget kiragadni belőle (amúgy nagyon jó a könyve, érdemes elolvasni, a legjobb, amit az időgazdálkodásról olvastam!)

Tehát: reggel vagy előző este szánj 10-15 percet arra, hogy megtervezd a napodat. De ne feledd, nem a lista a főnök, hanem te. A lista csupán egy eszköz, és lehet hozzá rugalmasan alkalmazkodni. Csupán arra való, hogy a céljainkra tudjunk összpontosítani.

Kötelezd el magad a tervezés mellett, csináld legalább 21 napon át (szakértők szerint ennyi idő kell ahhoz, hogy egy új szokás meggyökeresedjen), és állítólag drámai változás áll majd be az életünkbe! Smith szerint garantáltan csökken bennünk a felgyülemlett feszültség, mert "a stressz ellen a legjobb orvosság az az érzés, hogy ura vagy a helyzetnek."

Kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcT1AkDTVOUeegOVy_YhDkOkuEmClPrLM5APGAdlxg0Hz-9dmuce

Így készítsd el a listádat:

1. Keress olyan helyet, ahol 15 percig békén hagynak!
2. Tekintsd át a hosszú távú céljaidat! Napi feladatlistád mindig tartalmazzon 1-1 olyan lépést, amely közelebb visz álmaid megvalósításához!
3. A feladatok száma és a végrehajtáshoz szükséges idő legyen összhangban. Ne tervezd túl a napodat, mert az csalódáshoz vezet! Egyszerű trükk: átnézed, milyen konkrét elintéznivalók, programok vannak a határidőnaplódban. Megbecsülöd, mennyi időd marad. Ezt megfelezed, számítva a váratlan dolgokra, és a megmaradt időt osztod be a feladatokra.
4. A napi feladatok legyenek egészen konkrétak! (Pl. napi fél óra vasalás)
5. Készülj fel a nehézségekre, váratlan eseményekre lelkileg! Képzeld el, hogyan fogsz ezekre reagálni!
6. Sorold fontosságuk szerint a napi feladatokat!Ha a legfontosabbakkal kezded, megvan az a jó érzésed, hogy amik elvégezetlenül maradtak, azok nem is voltak annyira fontosak. Nekem sokat segít a Pareto-elv az önmagam megnyugtatásában: egy olasz közgazdász, Pareto 1897-ben felfedezte, hogy Angliában az emberek 20%-a birtokolja a vagyon 80%-át, és a borsótermés 80%-a a növények 20%-án terem. Ugyanígy a napi teendők sem bírnak egyforma súllyal: ha egy nap 10 feladattal kell megbirkóznod,ezek közül 2 felér 80%-kal!!!
7. Így soroljuk fontosságuk szerint a napi feladatokat:

• Először írd le az összes feladatot, amit aznap el akarsz végezni, beleértve a nem sürgőseket is. Itt még ne értékeld egyiket sem. Lehet akár 25 feladatod is.
• Most jön az értékelés. Használd az ABC-módszert: A=rendkívül fontos és mindenképpen elvégzendő; B=fontos, elvégzendő; C=nem fontos dolgok. Ezeket már csak akkor intézd el, ha az A-k és B-k készen vannak.
• Láss el minden feladatot egy sorszámmal is, hogy az adott csoportokon belül melyek a fontosabbak (A-1, A-2, B-1, B-2 stb.)

1.  Amikor egy feladatot elvégeztünk, ne felejtsük el kihúzni vagy kipipálni! Állítólag endorfint termel!!! De tartsd is be a sorrendet, még ha csábítóbb is egy egyszerűbb, könnyebb kiválasztása, hogy kipipálhasd. Gondolj a hosszú távú haszonra a rövid távú előnyök helyett!

Ez a Smith zseniális segédeszközt is kitalált az időtervezéséhez, egy különleges határidőnaplót, de ebből csak a napi feladattervezéshez szükséges oldalt próbáltam meg magyarítani, és itt bemutatni.

√	ABC	Fontosságuk szerint sorolt napi feladatok	0	Napi programok előjegyzése	Feljegyzések
			8.00
			9.00
			10.00
			11.00
			12.00
			13.00
			14.00
			15.00
			16.00
			17.00
			18.00
			19.00
			20.00
			21.00
			22.00
Napi kiadások

Akit bővebben érdekel a dolog, az olvassa el a könyvét (Hyrum Smith: A sikeres időgazdálkodás és életvitel 10 természettörvénye, Bagolyvár Könyvkiadó, 1996)

Így tűzzünk ki célokat!

Bizonyára mindenki számára világos, hogy életünk csak akkor változhat - és amennyiben nem vagyunk elégedettek, jobb, ha változtatunk, hacsak nem szeretünk dagonyázni az önsajnálatban -, ha pontosan tudjuk, merre akarunk haladni, azaz: célokat tűzünk ki magunk elé.

A mai blogbejegyzésemben arról lesz szó, hogy hogyan tehetjük produktívabbá a mindennapjainkat célok kitűzésével, és hogy ez milyen hatással lehet az életünkre. Itt ismét Hyrum Smith már korábban említett műve a fő forrásom.

A célok kitűzése valójában egy fennálló állapottal szembeni konfrontáció. Arra kényszerít, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat, és kipróbáljunk valami újat. Ez gyakran lehet szórakoztató, de frusztráló és ijesztő is, hiszen fel kell adnunk a régi szokásainkat, beidegződéseinket. És sajnos elég sok az egyéb akadály is, amely a komfortzónán belül maradásra ösztönöz.

• Főleg a környezetünk, hozzátartozóink, akiknek bizonyos esetekben kényelmetlen lehet, hogyha mi változunk, mert kénytelenek ők is alkalmazkodni az új helyzethez. 
• Aztán a saját félelmeink, a képzelt korlátaink is gyakran eltántoríthatnak bennünket, hogy megvalósítsuk a céljainkat. 
• A megfelelő motiváció hiánya, vagy a kezdeti lelkesedés lelohadása ugyancsak visszavető tényező. 

(De mindezek orvosolható problémák, és a későbbiekben arról is akarok írni, hogyan semlegesíthetjük őket!)

kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRFUpAkrypwTuyIh6VGT6cadHLp3wD7HyKOab-9kKDRk2xawUsU


Most azonban koncentráljunk arra, hogy hogyan érdemes kitűzni a hosszú távú és köztes célokat, amelyek fontos összekötő kapcsot jelentenek a személyes alkotmányunkban megfogalmazott értékeink és a napi feladataink között. Az elvek itt öltenek konkrétabb formát, amelyeket majd tovább bonthatunk a napi tevékenységek szintjére.

Hosszú távú célokat úgy fogalmazhatunk meg, ha válaszolunk arra a kérdésre: MIT AKAROK ELÉRNI?
A közbülső célok pedig arra a kérdésre adott válaszok, hogy: HOGYAN VALÓSÍTHATOM MEG?
A megfogalmazott célok a következő kritériumoknak feleljenek meg:

• KONKRÉTSÁG (adjunk határidőt, hogy mikorra kell teljesíteni!)
• MÉRHETŐSÉG (használjunk motivációs naplót, amelyben minden nap leírjuk, mit tettünk a célért!)
• CSELEKVÉSORIENTÁLTSÁG (Tettekre összpontosítsunk, ne tulajdonságokat fogalmazzunk meg!)
• REALITÁS (Ha túl magasra célzunk, sikertelenek és kiábrándultak leszünk!)
• MEGFELELŐ IDŐZÍTÉS (Csak akkor vágjunk bele, ha tárgyilagos becslés alapján belefér az időnkbe)

Az alábbiakban olvashatjátok az én hosszú távú és köztes céljaimat:

1. 2011. június 30-ig elsajátítom a megfelelő nevelési elveket és módszereket!

• Elolvasom és kijegyzetelem az alábbi 3 könyvet: Jo Frost: Szuperdada, Alison Mackonochie: A kisgyermekek dührohamai, és Adele Faber - Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje.
• Átszoktatom a fiúkat az egészségesebb nassokra (zöldségek, gyümölcsök, bogyók, magvak), és a vízre a tea/ szörp helyett.
• Rászokatom a fiúkat, hogy egyedül aludjanak a szobájukban. Én vagy az apjuk csak elalvásig maradunk bent. 
• Következetes leszek abban, hogy reggel és este mossanak fogat.
• A nagyobbik fiam lábát minden este tornáztatom (nagyon befelé lép, és az ortopéd orvos egyelőre csak ennyit tanácsolt).
•  Mindkét fiammal töltök külön időt is, és közös családi programokat is szervezek (kirándulás, állatkert, vidámpark, strand, cirkusz, stb.)

2. 2011. december 31-ig mindent megteszek, ami rajtam múlik, hogy megmentsem a házasságomat!

• Nem panaszkodom és nem követelőzök többé.
• Igyekszem megfelelni a férjem elvárásainak (felkelek, hogy vele reggelizzek, akármilyen korán indul is; összepakolok, mire hazaér; vacsorával fogadom; kedves, csinos, derűs leszek és szórakoztató. beszélgetőtárs; szervezettebb és önállóbb leszek (autóvezetés!)
• Javaslok közös programokat, de ha nemet mond, akkor sem duzzogok.
• Jó képet vágok a haverjaihoz és a bulijaikhoz.
• Végigcsinálom a "Merj szeretni" 40 napos programot (erről majd még írok!) 

3. 2011. június 30-ig jelentkezem fejlesztőpedagógus szakra!

• Elolvasok minden fontos információt ezzel a szakkal és az érintett területekkel kapcsolatban.
• Beadom a jelentkezési lapomat Hajdúböszörménybe.
• Utánajárok, hogyan lehet saját oktatóstúdiót nyitni, vagy hogy van-e álláslehetőség a nevelési tanácsadóban vagy valamelyik iskolában ebben a városban.

4. 2011. június 30-ig leadok 5-7 kg-ot. (azaz lefogyok 65-63 kg-ra)!

• Áttérek a mediterrán étrendre.
• Abbahagyom a nassolást (max. pár kocka fekete csokit engedek meg magamnak)
• Minden nap 30 percet gyalogolok, és 10 perc feszesítő tornát végzek.
• Minden reggel elvégzem a do-in dvd gyakorlatsorát és az öt tibeti jógagyakorlatot. 
• Dr Chang : A karcsúság titka c. könyve alapján fogyasztó masszázst végzek a kritikus területeken.
• Táplálkozási és fogyókúrás naplót vezetek.  

5. 2011. szeptember 1-ig rutint szerzek autóvezetésből!

• Májusban átrágom magam az elméleten, és a KRESZ-en. 
• Amikor szabaddá tudom tenni magam, a szomszéd lánnyal gyakorlom a vezetést a városban és üres parkolókban begyakorlom a parkolást.

6. 2011. december 31-ig kiválóan és rutinosan megtanulok főzni! 

•  Elolvasom, kijegyzetelem és megtanulom alkalmazni a főzés fortélyait a következő könyvekből: F. Nagy Angéla: Főzőiskola fiataloknak, Pelle Józsefné: Főzőiskola
• Összeállítok magamnak egy recepttárat az alapreceptekből, továbbá a legegyszerűbb és legegészségesebb ételreceptekből
• Minden hétre előre megtervezem a menűt, ennek megfelelően vásárolok be, és megszervezem a zavartalan főzés körülményeit is.

7. 2011. május végére végleg búcsút veszek a cigarettától! 

• Már 6 napja tapaszolok, amit még két hétig folytatok! 
• Összeírom, hogy melyek azok az előnyök, amiért jó, ha megszabadulok ettől a káros szenvedélytől, és mit nyerek a füstmenttes élettel. A listát a pénztárcámban fogom tartani, hogy mindig emlékeztessen, ha netán kísértést éreznék, hogy cigit vegyek!
• Találok valami hobbit, amivel lefoglalhatom a kezeimet (kötés, hímzés, gyöngyfűzés?)
• Minden füstmentesen töltött hónap után megjutalmazom magam valami aprósággal, vagy egy csokor virággal!  

Személyes alkotmányom

Mától egy héten át a boldogság természetét próbálom feltérképezni nagyszerű tanítómestereim segítségével. 
Először azonban közzéteszem a személyes alkotmányomat. Mindjárt meglátjátok, mi ez.

Hyrum Smith: A sikeres időgazdálkodás és életvitel 10 természettörvénye című könyvében olvastam erről a nagyon egyszerű, mégis hatékony motiváló eszközről. A szerző abból indul ki, hogy hatalmas szakadék tátong az eszményeink és a valóság között, és akkor érezzük azt, hogy kezünkben tartjuk az életünk irányítását, ha tetteink és a vezérlő értékeink egyre nagyobb összhangba kerülnek egymással. Példaként Benjamin Franklint említette, aki már 22 évesen kidolgozott egy remek önvizsgálati módszert: összeírta, hogy milyen elvek szerint akar élni, és minden este pontozta magát, hogy ennek meg tudott-e felelni az adott napon. Élete végén elmondhatta magáról, hogy legnagyobbrészt meg tudott felelni a saját eszményeinek, és igazán gazdag, tartalmas életet élt.


A személyes alkotmány megírása egyszerű: írd össze vezérlő elveidnek fontossági sorrendet tükröző listáját. Mindegyikkel kapcsolatban írd le, hogy mit jelent számodra ez az életelv. Jelen időben írj, és állításokat fogalmazz meg! Ez azért jó, mert segít azonosulni önmagad eszményi változatával. :) Időnként felül lehet vizsgálni és módosítani az alkotmányodat (milyen időszerű ez a blog, ugye?).

 Kép forrása: http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQz7u9qd3d0ztd-4jhRZvHK2WkjSFBM36ufAaCt_OyXC2JNGeAqjg


Íme, az én személyes alkotmányom:

1. TÜRELMES, KEDVES, JÓ ANYA VAGYOK, MÉLTÓ A FIAIM SZERETETÉRE 

• Boldog és kiegyensúlyozott gyerekkort teremtek a fiaim számára.
• Elegendő időt töltök velük, és mindent elkövetek, hogy az együtt töltött idő tartalmas legyen!
• Mielőtt bármiben is fegyelmezem őket, igyekszem az ő szemszögükből is megvizsgálni a dolgokat.
• Alkalmazom azokat a módszereket, amelyekkel kiabálás és testi fenyítés nélkül is kijelölhetem és elfogadtathatom a határokat. Megőrzöm a nyugalmamat!
• Mindent megteszek, hogy tudják: akkor is szeretem őket, ha a bizonyos viselkedést nem tudok elfogadni részükről.
• Nem engedem, hogy apró kellemetlenségek zavarják a gyerekeimmel való harmonikus kapcsolatomat.
• Gyengéd, kedves, gondoskodó, ugyanakkor következetes vagyok.
• Segítem őket, hogy szilárd önbecsülésre tegyenek szert, és maximálisan kiaknázzák a bennük rejlő képességeket.
• Anyagilag biztonságos jövőt teremtek számukra.

2. BOLDOG HÁZASSÁGBAN ÉLEK

• Lehetőséget teremtek közös időre a férjemmel (csak kettesben.)
• Szeretem és tisztelem őt, figyelmesen meghallgatom, támogatom a terveit, jellemének a pozitív vonásaira koncentrálok.
• Olyan gesztusokkal fejezem ki a szeretetemet, amelyekről tudom, hogy fontosak számára (derűs, nyugodt otthonra, rendre vágyik és vacsorára minden nap:))
• Érdekes, szórakoztató beszélgetőtárs vagyok
• Minden nap kellemes és vonzó a megjelenésem.

3. SZERETEM ÉS ELFOGADOM MAGAM, KEDVES VAGYOK MAGAMHOZ

• Tisztában vagyok a saját értékeimmel és korlátaimmal.
• Türelmesen igyekszem megszabadulni a rossz szokásaimtól és beidegződéseimtől.
• Nem bántom magam terméketlen és negatív gondolatokkal, érzésekkel.
• Figyelek testi, lelki és szellemi szükségleteimre, és igyekszem őket lehetőségeim szerint kielégíteni.
• Bízok magamban!
• Megőrzöm az önuralmamat és az önbecsülésemet.
• Felhagyok az aggodalmaskodással és a bűntudattal.

4. SZERETEM A SZÜLEIMET ÉS A TESTVÉREIMET

• Szeretem és tisztelem a szüleimet, és hálás vagyok nekik, amiért felneveltek.
• Támaszt fogok nyújtani nekik, amikor szükségük lesz rám.
• Megértő és kedves vagyok hozzájuk.
• Igyekszem minél kevésbé igénybe venni a segítségüket, mert látom, hogy mennyire véges a teherbírásuk. 
• Szeretem és tisztelem a testvéreimet, tudom, hogy sok szeretetet és törődést kapok tőlük, amit én is igyekszem nyújtani nekik. Azon munkálkodom, hogy szorosabb legyen a kapcsolatunk. 

4. SZERETEM ISTENT, ÉLŐ KAPCSOLATOM VAN VELE

• Hiszem, hogy Istennek nagyszerű tervei vannak velem kapcsolatban.
• Hálás vagyok az ajándékaiért.
• Csodálom a teremtett világ szépségét!
• Igyekszem élővé formálni az Istennel való kapcsolatomat.  

5. SZERETEM AZ EMBERTÁRSAIMAT, JÓ BARÁT VAGYOK

• Igyekszem minden emberben a jót látni.
• Sohasem teszek semmit, amivel ártanék valaki önbecsülésének.
• A tőlem telhető módon segítem az embereket szükségük enyhítésében, és ezért nem várok el viszonzást.
• Nem ítélkezem.
• Tisztelem az egyént, a jogát az életre, érzéseire, személyes meggyőződésére. 
• Figyelmesen meghallgatom azokat, akik hozzám fordulnak. 

6. EGÉSZSÉGES ÉS ENERGIKUS VAGYOK

•  Úgy étkezem, alszom és tornázom, hogy erőim mindig magas szinten legyenek.
• Nem mérgezem magam dohányzással, mértéktelen alkoholfogyasztással, felesleges gyógyszerekkel, negatív gondolatokkal.
• Ideális a testsúlyom, megjelenésem erőt, energiát és tisztaságot sugároz. 
• Részt veszek rendszeres szűrővizsgálatokon.

7. INTELLEKTUÁLISAN ÁLLANDÓAN FEJLŐDÖK

• Nyitott vagyok új, értékes gondolatok befogadására.
• Mindent elolvasok, aminek hatása lehet az életemre (gyereknevelés, párkapcsolat, munka stb.)
• Igyekszem a gyakorlatba is átültetni a hasznos módszereket.
• Keresem a szervezett képzés lehetőségeit, amelyek segítenek egy jó szakma elsajátításában.
• Minden nap olvasok szépirodalmat (mivel senki sem képes mélyebben gondolkodni, mint ahogy a szókincse ezt lehetővé teszi számára.)
• Minden nap olvasok érdekességeket a nagyvilágból, hogy legyen beszédtémám. 

8. JÓL KOMMUNIKÁLOK

• Hiszem, hogy sok probléma megoldható a megfelelő kommunikációval.
• Beszédünk tükrözi a jellemünket - sohasem használok közönséges kifejezéseket.
• Az vezérel, hogy jóindulattal igazat és fontosat mondjak annak, akit megillet.  

9. EREDMÉNYESEN IRÁNYÍTOM AZ IDŐFELHASZNÁLÁSOMAT

• Tervezem a jövőmet és a napok eseményeit.
• Azokra a dolgokra összpontosítok, amelyeket TÉNYLEG meg kell csinálnom, nem pedig azokra, amiket szeretnék csinálni. 
• Vezérlő elveimnek megfelelően járok el a napi teendőim elvégzése során (tehát napi teendőim tükrözik, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életemben).
• Minden nap szakítok egy kis időt csak magamra is!
• Minden nap időt szánok tervezésre. 

10. ANYAGI BIZTONSÁGBAN ÉLEK

• Olyan jövedelmem van, amely biztosítja a megélhetésemet, akár képes vagyok dolgozni, akár nem.
• Gondoskodom a családom szükségleteiről.
• Kevesebbet költök, mint amennyit keresek.
• Vannak tartalékaim.
• Lehetőséget teremtek többletjövedelemre.

11. OLYAN MUNKÁM VAN, AMIT SZERETEK

• Olyan munkát végzek, amelyben sok a sikerélmény, amelyben feloldódhatok, amely kreatív és nem túl stresszes, és ahol nem kell gyakran konfrontálódnom másokkal.

12. JÓ HÁZIASSZONY, GAZDI ÉS KERTÉSZ VAGYOK

• Rendben tartom a  házat. 
• Remekül főzök. 
• Jó vendéglátó vagyok. 
• Törődöm a kutyánk testi-lelki szükségleteivel, naponta min. fél órát foglalkozom vele.
• Szép környezetet teremtek, ápolom a virágaimat. 

13. KELLEMES A MEGJELENÉSEM, VAN KISUGÁRZÁSOM

• Minden nap sminkelek.
• Rendszeresen tornázok és nem eszek hízlaló dolgokat.
• gondosan összeválogatok egy alapruhatárat, és még itthon is csinosan öltözködöm (ld. 50-es évek amerikai életstílusa - láttatok az e korról szóló filmekben slampos háziasszonyt?)

Nos, egyelőre ennyi. Majd még módosítgatom... Jó érzés leírni ezeket az eszményeket, ajánlom Nektek is, kedves olvasóim.