Kedves "Követőim a blogomban"!
Bocsássatok meg, hogy olyan rég nem írtam semmi érdemlegeset, csak hébe-hóba közzétettem egy-két szívemnek kedves bölcsességet, de - ahogy azt egyik első bejegyzésemben írtam, sok olyan tényező van az életemben, ami - joggal - elsőbbséget élvez, konkrétan a két kisgyermekem, na meg a mélyponton stagnáló házasságom, amire most talán túlságosan is ráfókuszáltam, ugyanakkor még nem tudom, hogy mi lesz a megfelelő "gyógymód". Most egyelőre még azon igyekszem (illetve egyelőre csak arra futja az energiáimból), hogy próbálom a további állapotromlást megelőzni, és állandóan megoldásokon töröm a fejem, bár sok a csüggesztő visszajelzés...:(
De nem akarok senkit sem lelombozni, különben is, nem az a célja a blogomnak, hogy a sirámaimat kiáltsam ki a négy világtáj felé, hanem az, hogy fejlődjek! Ebben pedig sem a panaszkodás, sem az önmarcangolás nem segít!
Azért be tudok számolni néhány örvendetes fejleményről, például:
- lassan két hónapja nem dohányzom (jó, igazság szerint volt két visszaesés egyik ráadásul az előző hétvégén, amikor a sógornőm társaságában elszívtam még 3-4 szálat, de mindenesetre másnap nem folytattam, ill. nem vásároltam magamnak dohányárut, és ez reményteli dolog!) Ezek szerint már nem vagyok lelkileg annyira ráutalva a cigire. Persze a következő üdvözítő lépés az lenne, ha dohányzó társaságban sem esnék kísértésbe. Most majd lesz alkalmam a nyáron ezt is gyakorolni.
- Jelentkeztem a fogyókúra programra, amit a korábbi bejegyzésemben említettem, sajnos nem tudtam szorosan követni, de úgy néz ki, hogy két kilót leadtam, és az is elégedettséggel tölt el, hogy mindezt úgy, hogy nem éheztem, sőt, nem különösebben figyeltem oda arra, hogy mit eszem.
- Már kinyomtattam a jelentkezési lapot a fejlesztőpedagógus szakra, már csak be kell nyújtanom a diplomáim fénymásolatával egyetemben, úgyhogy hamarosan a korábban megfogalmazott hét hosszú távú célom közül ebbe az irányba is lépek valamit.
- A vezetést illetően is történtek előrelépések: az egyik barátnőm kocsijával már tettem egy-két kört egy kevéssé forgalmas parkolóban, a parkolást is gyakorolgattuk, és az apukám is felajánlotta, hogy ő is gyakorol velem, anyukám meg addig a kisebbik fiamra ügyel...
- Bár nem azt a három könyvet olvastam a gyerekneveléssel kapcsolatban, amit megjelöltem a hosszú távú céljaimnál, azért olvasok ilyen témájú könyvet, most épp Jesper Juul dán író művét, a címe: A működő család - a nevelés új útjai. Nagyon tetszenek az elvei, ajánlom mindenkinek (Park Könyvkiadó, Hétköznapi pszichológia sorozatában jelent meg - majd később - ha i9dőm engedi - még visszatérek ezekre az elvekre.
- A házassági "szervíz" kapcsán egyelőre még csak egy félig véghezvitt nagytakarításon vagyok túl, meg persze néhány főzésen. Hogy az előbbi mennyiben javítja a párkapcsolatomat? A férjem megrögzött pedantériájának, illetve azon vágyának kívánok így megfelelni, hogy ha hazajön, rend és tisztaság fogadja. (Persze kissé elrugaszkodott elvárás ez annak ismeretében, hogy két öt éven aluli kis "ördögszekér" aknamunkája ellen folytatok reménytelen küzdelmet (valahol olvastam is két nagyon plasztikus idézetet ezzel kapcsolatban: "Ha egy makulátlan és kifogástalanul rendezett házban élnék, szeretet pedig nem lenne bennem, akkor nem édesanya lennék, hanem házvezetőnő." (Yvonne Schwengeler); és: "Amíg cseperedő gyerekek vannak otthon, addig olyan a takarítás, mint havat lapátolni hóesésben." (Phillis Diller) - na, ezekkel szoktam magam vigasztalni, és az, hogy az egyik szerző német, a másik meg angol vagy amerikai, mutatja, hogy a probléma globális.)
- Na és a főzés... őszinte leszek: még nem főzök rendszeresen, hacsak a tejbegrízt, rántottát, bundás kenyeret, főtt virslit, túrógombócot stb. le nem számítjuk: Amúgy hetente egyszer-kétszer elkövetek valamit, ill. a férjem által előkészített dolgokat fejeztem be.És hogy mit eszünk ezen túl? Z. szokott főzni, meg anyukámtól is kapunk hetente két-három alkalommal. Tudom, e téren is teljesíthetnék többet, de egyelőre elég lestrapáltnak érzem magam a házimunka és a gyereknevelés miatt, és tudom, hogy csak szervezettebbnek kellene lennem és ez is menne, de egyelőre még hiányzik az energia hozzá.
De emellett van néhány olyan fejlemény is, amit nem soroltam fel célként, de mégis fel tudom mutatni pozitívumként:
- Jobban tartom a kapcsolatot a barátaimmal, és mindez persze pozitívan hat a hangulatomra is, pl. a szomszéd lánnyal egész jól összebarátkoztam, és ez azért is olyan csodás élmény számomra, mert nem hittem, hogy 35 éves fejjel is lehet még barátokat szerezni. Ugyanakkor hálás vagyok Istennek vagy a sorsnak azokért a barátnőimért is, akikkel 15-20 éve olyan a kapcsolatom, hogy előfordul, hogy csak gondolok az illetőre, és ő felhív! Itt rátok gondolok JUDU, KOBAJASI és GYÖNGYI, csupa nagybetűvel, mert olyan sokat jelent nekem a barátságotok!
- Van HOBBIM!!! Szörfözgettem a neten és teljesen rabul ejtettek a pandora ékszerek, a lámpagyöngyök, a millefiori üveggyöngyök, meg az ásványgyöngyök, elkezdtem ékszereket készíteni! Majd ezekről írok bővebben, mert nyitni akarok egy ezzel foglalkozó címkét is a blogomban...
Egyelőre ennyire futotta, és remélem, végre több időm lesz eleget tenni a vállalásaimnak, mert az önbizalom egyik alapja Szepes Mária szerint éppen az, hogy:
"Minden félbehagyott munka, be nem fejezett mű, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás elől való menekülés feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett művek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erőit.(...)
Minden helytállás meghatványozza belső energiáinkat, s újabb, még nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz bennünket képessé.(...)
Legfontosabb sérült, kivérzett önbizalmunk gyógyításánál az, hogy soha semmiféle apró munkát, apró feladatot félbe ne hagyjunk.
Nem arról van szó, hogy egyfolytában erőszakoljuk a dolgok befejezését, hanem arról, hogy amibe belekezdtünk, azt rendületlenül, minden akadályon át vigyük véghez. Intézzük el a hátunk mögött tornyosuló kínos, vádló restanciákat.
Szisztematikusan vegyük sorra minden problémánkat, amelyet elodáztunk, legyen az fizikai vagy szellemi természetű elintéznivaló. Legyen az emberi viszonylatunk elrendezése valakivel vagy lelkiismeretünkkel való elszámolás. Vegyük fel a fonalat. Fogjunk hozzá összegabalyodott ügyeink kibogozásához. Az akcióba lendült tevékenység is erőtöbblethez, nyugalomhoz, egyensúlyhoz juttat minket. Ne hőköljünk vissza akkor sem, ha a feladatot félelmetes arányúnak látjuk. Lao ce mondja: „A tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezdődnek.” (Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája)
Kép forrása: http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcROp2vKJ4Ve3mELLS-PKwI-RzhZHCh4iytTbKNN3MoioxgWid-2
