Nagy hátránynak tartom (mai ésszel), hogy nem tanultam meg tizen-huszonéves koromban rutinosan főzni. (Pedig az albérletben mennyit könyörögtek és korholtak a barátaim, de akkor egyfajta ellenállási mozgalomnak tüntettem fel, hogy én csak kuktálkodok - valójában féltem, hogy kétbalkezesnek bizonyulok előttük -, és csak nagyon ritka esetekben követtem el egy-egy menüsort, ha meglepetést akartam szerezni nekik). És talán azért is viseltettem ellenérzésekkel a konyha iránt, mert otthon szinte mindig csak a konyhában láttam anyukámat, aki kötelességtudóan főzte a finom ételeket, de láttam rajta, hogy igazából inkább világgá menne (időnként mondogatta is nekünk), és úgy éreztem, én nem akarom odaláncolni magam a háztartáshoz. Persze változott azóta az értékítéletem, ahogy az élethelyzeteim is...
Ebben a blogbejegyzésben (ami nyitánya lesz a főzőiskolámnak) végre szeretném összefoglalni, mit gondolok most már a főzésről és a konyháról...
Ebben a blogbejegyzésben (ami nyitánya lesz a főzőiskolámnak) végre szeretném összefoglalni, mit gondolok most már a főzésről és a konyháról...
Ma már belátom, hogy az önállóság és az önszeretet alapja is, hogy tápláljam magam, és amióta családom, gyerekeim vannak, már elemi szükségletté is vált, hogy életben tartsam őket!
Ha oktatási miniszter lennék, az oktatás részévé tenném a háztartástant (meg a mentálhigiénét is). Mert mindenki csak panaszkodik, hogy milyen önállótlanok a mai fiatalok, sokszor a harmincasok is, de semmilyen megoldási javaslattal nem rukkol elő senki! És azt is tudom, érzem a saját bőrömön, hogy egy teljes állásban dolgozó többgyerekes anya, mint amilyen az én anyukám is volt anno - nem biztos, hogy elég energiával bír, hogy még tanítgassa is a lányait, miután hazaér a munkából és sokszor késő este főzi meg a másnapi ebédet. Szóval otthonról sokan kerülnek ki úgy a felnőtt életbe, hogy vajas kenyéren kívül nem sok mindent tudnak "főzni". Persze ott vannak a méregdrága és egészségtelen gyorsétkezdék, vagy az olcsóbb és silány ételeket kínáló menzák, meg a mirelit és instant cuccok, de ha belegondolok, mennyi mesterséges színezéket, ízfokozót, aromát és egyéb mű-dolgot vesz így magához az ember, az a csoda, ha egyáltalán megéri az idős kort! Pedig az alapételek elkészítését megtanulni szerintem fontosabb az életben maradáshoz, mint az irodalmi vagy történelmi ismeretek (magyar/töri szakos tanár vagyok, azért mondtam ezt a két szakot) és egyrészt bárki el tudja sajátítani, másrészt Csíkszentmihályi Mihály kutatásai szerint sokan élnek át flow-élményt főzés közben, ami az öröm egyik alkotóeleme.
És változott a főzés megítélése is, köszönhetően a médiának: manapság trendi dolog a konyhában serénykedni, és nincs celeb, aki ne lenne titokban konyhatündér is. Meg ott vannak korunk hősei: Jamie Oliver, a pucér, Gordon Ramsey, a káromkodó,meg Floyd, a részeges szakács, na meg a hazaiak: Stahl Judit, és a "Majd a Buday"... Na meg a főzést népszerűsítő filmek: Juliette és Julia, Ízlések és pofonok, sőt, rajzfilm (L'ecsó)!
Továbbá: ha egészségesen akarsz táplálkozni, netán fogyózni, a legjobb, ha Te magad veszed meg megbízható helyeken az alapanyagokat és teszed be a fazékba - és voila, kontrollálod életed egy igen fontos területét, és aki úgy érzi, hogy ura a történéseknek, az boldogabb, ahogy már korábban megállapította a jó öreg Hyrum Smith is e blog oldalán...
Ha oktatási miniszter lennék, az oktatás részévé tenném a háztartástant (meg a mentálhigiénét is). Mert mindenki csak panaszkodik, hogy milyen önállótlanok a mai fiatalok, sokszor a harmincasok is, de semmilyen megoldási javaslattal nem rukkol elő senki! És azt is tudom, érzem a saját bőrömön, hogy egy teljes állásban dolgozó többgyerekes anya, mint amilyen az én anyukám is volt anno - nem biztos, hogy elég energiával bír, hogy még tanítgassa is a lányait, miután hazaér a munkából és sokszor késő este főzi meg a másnapi ebédet. Szóval otthonról sokan kerülnek ki úgy a felnőtt életbe, hogy vajas kenyéren kívül nem sok mindent tudnak "főzni". Persze ott vannak a méregdrága és egészségtelen gyorsétkezdék, vagy az olcsóbb és silány ételeket kínáló menzák, meg a mirelit és instant cuccok, de ha belegondolok, mennyi mesterséges színezéket, ízfokozót, aromát és egyéb mű-dolgot vesz így magához az ember, az a csoda, ha egyáltalán megéri az idős kort! Pedig az alapételek elkészítését megtanulni szerintem fontosabb az életben maradáshoz, mint az irodalmi vagy történelmi ismeretek (magyar/töri szakos tanár vagyok, azért mondtam ezt a két szakot) és egyrészt bárki el tudja sajátítani, másrészt Csíkszentmihályi Mihály kutatásai szerint sokan élnek át flow-élményt főzés közben, ami az öröm egyik alkotóeleme.
És változott a főzés megítélése is, köszönhetően a médiának: manapság trendi dolog a konyhában serénykedni, és nincs celeb, aki ne lenne titokban konyhatündér is. Meg ott vannak korunk hősei: Jamie Oliver, a pucér, Gordon Ramsey, a káromkodó,meg Floyd, a részeges szakács, na meg a hazaiak: Stahl Judit, és a "Majd a Buday"... Na meg a főzést népszerűsítő filmek: Juliette és Julia, Ízlések és pofonok, sőt, rajzfilm (L'ecsó)!
Továbbá: ha egészségesen akarsz táplálkozni, netán fogyózni, a legjobb, ha Te magad veszed meg megbízható helyeken az alapanyagokat és teszed be a fazékba - és voila, kontrollálod életed egy igen fontos területét, és aki úgy érzi, hogy ura a történéseknek, az boldogabb, ahogy már korábban megállapította a jó öreg Hyrum Smith is e blog oldalán...
És van egy másik okom is, hogy jól megtanuljak főzni: Z egyik elvárásának is szeretnék megfelelni. Ő eléggé hagyományos értékrend szerint képzeli el a családot, és bár kitűnően és szívesen főz (OKJ-s szakács képzettséget is szerzett), mégis él benne az az ideál, hogy egy családanya ínycsiklandó falatokkal várja haza az urát, a ház csilli-villi legyen, stb. Mert ezt látta a családjában. (Persze azt elfelejti, hogy közte és a húga között 5 év korkülönbség volt, és sokáig egy egyszoba-konyhás szolgálati lakást kellett az anyukájának rendben tartania, továbbá 35-40 évvel ezelőtt egy kis faluban még naphosszat kint játszhattak felügyelet nélkül az udvaron, sőt az utcán is a gyerekek, és az egész közösség rajtuk tartotta a szemét.) De ma már sokat változott a világ, ma egy anyának, ha "elég jó anya" akar lenni, a társadalom azt sulykolja belé, hogy állandóan monitorozza és foglalkoztassa a porontyait. Emellett egy anya legyen szexistennő, kiváló takarítónő és szórakoztató, intelligens beszélgetőtárs is, amellett, hogy kifogástalan külsővel tündököl - legalábbis a reklámok alapján ilyennek kellene lennünk...Na de én szeretnék eleget tenni a férjem vágyának, mert úgy látszik, ez az ő szeretetnyelve, ha gondoskodnak róla...
Igazából még engem is furcsa módon nosztalgikus érzések kerítenek hatalmukba, amikor 50-es évekbeli amerikai plakátokat vagy filmeket látok: milyen idilli családi jeleneteket örökítenek meg! A nők látszólag lubickolnak a hagyományos családanya/háziasszony szerepben a kifogástalanul ráncolt szoknyáikban, tökéletes frizurában/sminkben... Persze biztosan ott is megvoltak ugyanazok a dilemmák és problémák, mint manapság is egy családban, mégis, sokkal nyugisabb és kiszámíthatóbb lehetett akkoriban az élet, és a konformizmus, a nyájhoz tartozás, az akol melege bizonyos védettséget is jelentett - ma annyi a választási lehetőség, amihez igazodni lehetne, hogy az ember már csak fásultan legyint és inkább kerüli a közösségeket, mert fél, hogy kihasználják...
Bocs, kicsit elkalandoztam, szóval, visszatérek a főzés-témához. Bár nem vagyok annyira kezdő, hogy azt sem tudom, merre van a konyha a házban, sőt, nem porból készítem a levest vagy a krumplipürét sem, mégis szeretném az alapoktól elsajátítani a konyhaművészet rejtelmeit. Ehhez két nagyon egyszerű, régi könyvet találtam (F. Nagy Angéla: Fiatalok főzőiskolája és Pelle Józsefné: Főzőiskola), de a férjem szakácstankönyveibe és az internetbe is belelesek majd, ha valami nem világos a számomra.
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl_ycayHS7CGEl-VZ1z28S2H6zOC9r9us3Ycpse380b9NzuHuKLQBZtkCbKKnMSTR72uMnvK4mycSQESGKM8xf0vHIkB7MpY8yH7-0YNfxzMg_YnSBjlbjtckd8Uv0ZMZVx7tUP3ZQMGM/s1600/h%25C3%25A1ziasszony.jpg
